Téged hagytak már ott egy Interneten megbeszélt randevú első percében? Ha igen, hát minden elismerésem, hogy még foglakoztat a téma (merthogy itt vagy, ugye a Webszerelem.hu-n... :))

Mesélte egy srác, hogy ő bizony nem szokott teketóriázni, azt mondja, mire jó az áltatás? Talán igaza van. De amikor elmesélte a legutóbbi sztoriját, bizony ismeretlenül is belesajdúlt a szívem.

'Nemrég volt egy lány, akinek a fotójával minden rendben volt, aztán a helyszínen megjelent egy több ponttal gyengébb nő. Na, én akkor azt mondtam neki, hogy bocs, de ne raboljuk egymás idejét, és azzal megfordultam, és leléptem. Nem volt könnyű, de sokkkal jobban éreztem magam, mint ha egy aszatlnál kelett volna ülnöm azzal a bányarémmel.'

Hát igen, biztosan szörnyű lett volna. De vajon mit érzett a 'bányarém' ezek után? Az ilyesmi szitukban jön elő a kegyes hazugság, meg afelebaráti szeretet, nem? Vagy ezek afogalmak már egy tea árát sem érik meg?