Via: Webszerelem
Egy internetes társkeresés krónikája
azaz
Hogyan találkozhatsz a 'Nagy Ő'-vel a világhálón?
A neked való pasira vadászol? Próbáld ki a webet! Az internetes társkeresők világában éppoly bőséges a választék, mint a munkahelyen, a suliban, a klubokban vagy a buszon. Sőt. A világháló nem lokális. Ha az igazi az ország másik végén él, akkor is behálózhatod.
A testi-lelki társ - alias 'Nagy Ő' - megtalálása persze a virtuális világban sem egyszerű feladat: a weben is akadnak beteges hazudozók, megrögzött csalfák és zaklató hajlamúak szép számmal. De jelen van az 'intelligens plusz jóképű' típus is, csak okosan és kitartóan kell keresni. És a siker érdekében persze az sem árt, ha tudod, kire vágysz. Akkor aztán az internetes társkereső a maga többszázezer regisztrált pasijával valóságos aranybányává válik egy szerelemvadász lány számára.
Nekem persze könnyen nagy a szám: én már kipróbáltam az internetes randigépezetet. Kitanultam a vakrandizás technikáját, meg a bemutatkozó sorok mögött olvasást és néhány hónap alatt tucatnyi pasival tettem kísérletet a közösjövő-építésre. Volt olyan, akivel csak egy csésze teáig jutottunk, de akadt olyan is, akivel egymásba szerettünk.
Ez itt pedig nem más, mint az utam krónikája regisztrálással, randevúkkal, csalódásokkal és szerelmekkel kikövezve. Ha akarod, modernkori lányregény egy huszonéves nő tollából, ha akarod, kézikönyv a férfiakhoz és az internetes társkereséshez. Nekem mindegy. Neked írtam.
Na, akkor csapjunk a lovak közé! Végül is mi történhet? Néhány vakrandi még nem a világ. Meg aztán ki tudja, hátha a végén még kisül belőle valami jó is. Ezeket, meg még sok minden mást is gondoltam, amikor modellkolléganőm sikerén felbuzdulva regisztráltam magam egy internetes társkeresőbe.
Az előzmények: 'tartós párkapcsolatom' épp egy éve zárult le, a tombolási időszak megvolt, újból készenálltam a 'Nagy Ő'-re. De mivel az országos kereskedelmi televízió akkor még nem sugárzott ilyesmit, kénytelen voltam magán úton halászni a zavarosban. Koncepcióm az volt, hogy a klasszikus szórakozóhelyen ismerkedés, meg a buszon-metrón leszólítósdi mellett célirányosan is keresgélek. Ezt az elképzelést erősítette gyógyíthatatlanul kíváncsi természetem is, azt duruzsolva: nézz körül a weben! tudd meg kik, miért és hogyan ismerkednek ott! Mindez együtt, na meg a kalandvágy az oka, hogy végül is fejest ugrottam az internetes ismerkedés buja világába.
Bevallom, nem keresgéltem sokáig a társkeresők között, működtettem inkább jól bevált fogyasztói társadalmi szokásomat, és azt választottam, amelyikről korábban már sokat hallottam. Www.asztrotars.hu – gépeltem izgatottan, és egy kattintással később már ott álltam a webes randivadászok népszerű szentélyének kapujában.
A képernyő hívogatóan színes és vidám volt, azt sugallta: 'Lépj be, és többé nem leszel szomorú, magányos, társtalan!'. Én persze nem hittem neki, de azért... Felhasználói név. E-mail cím. Postaládámban levél.
Bla-bla-bla - futottam át felületesen a regisztráláskor szokásos eligazítási dumát, és szememmel vadul kerestem megküldött jelszavamat, a kulcsot a zárba. És ekkor tekintetem megakadt a következő szövegrészen:
Regisztrálásom első jutalma volt, hogy megszemlélhettem a kínálatot. Mivel bőven telve voltam előítéletekkel az ilyesfajta párkereséssel kapcsolatban – a weben biztos csak 'lúzerek' ismerkednek -, igencsak elcsodálkozva láttam a sármos, iskolázott és kitűnő egzisztenciával büszkélkedő férfihadat.
Mit keresnek ezek itt? - futott át agyamon, de a magyarázat már csípőből tüzelt: 'munkámból adódó elfoglaltságom miatt nincs időm az ismerkedésre'. Na ez a nem semmi: gürizünk látástól vakulásig, hogy – többségében – pillanatnyi dicsőséghez jussunk, és háttérbe szorul az élet értelme, úgy is mint fajfenntartás, vagy neadj' isten szerelem.
Egy pasi hosszú hónapokig képes meglenni az érzelmi élet legcsekélyebb jelenléte nélkül. Megvan az a képessége, hogy elhitesse magával, semmi más nem kell az élethez, mint munka, illetve 'haverok, buli és nem fanta'. Hogy eszébe jusson a saját halhatatlan lelke, ahhoz szüksége van egy női társra, aki figyelmezteti annak létezésére, és felolvasztja, ha már jegesre fagyott.
A tükör a szobádban a legnagyobb ellenséged. Ha mindennap látod benne magad, egy idő után képtelen leszel megkülönböztetni a valós látványt attól, amit oda képzelsz.
Webrandis karrierem egy hedonista, búfelejtő nyár után kezdődött, a féktelen hónapok pedig csinos kis zsírpárnácskákkal fedték el egykori modellalkatomat. A változás nem volt olyan drámai – 174 centihez 62 kiló még nem a világ –, de 54 kilós versenysúlyom akkor átmenetileg elúszott. És hiába láttam, hogy a mérleg nyelve nyolc rubrikával továbblendül, az agyam nem fogta a változást. Világéletemben cérna voltam, eszembe sem jutott másként gondolni magamra, és mert a megszokott tükrök már csak ilyenek, a szobámban lévő is lojális szolgaként segített az öncsalásban. Ezért nem tudatosult: a 'modell-rólam' készült fotó a társkeresőbe történt feltöltésekor nem engem ábrázolt.
Frissen regisztrált társkeresőként szimpatikus fiatalember levelét találtam postaládámban. Nem is reméltem, hogy már az első napon 'leszólítanak'! - lelkendeztem monitorom előtt. A bátor jelentkező kedvesen írt és röviden, épp úgy, ahogyan az ember a gyengéd, de férfias szeretőt elképzeli:
Kedves Via! Örülök, hogy Te is itt regisztráltad Magad... Néhány hónapja már keresem a társam a közös utazásokhoz és a meghitt hétköznapokhoz, eddig sikertelenül :-( Talán majd most... Van kedved tovább ismerkedni?
A fotója alapján olyan 'bredpittes' típus volt, átmenet a szolidan macsós és a kisfiúsan bájos között. A haját rövidre nyírva hordta, és bár sötétszőke volt – ellentétben az én barna 'álom-királyfimmal' – férfias sármja egyből levett a lábamról. Szeme csillogásából és széles mosolyából úgy sejtettem, energikus fiú, a 'tud élni' fajtából. A foglalkozása is sejtésemet támasztotta alá: az ide vonatkozó rubrikában étteremtulajdonosként mutatkozott be. Még csak huszonhét, és már saját étterme van... Ez ám a valami! - gondoltam felvillanyozva.
Internetes karrierem elején idegenkedtem attól, hogy az ideális jelöltet kategóriákba passzírozzam: minimum és maximum magasság, kor tól-ig, dohányos/nem dohányos. Durcás lettem: honnan az ördögből kellene nekem tudnom, hogy milyen legyen? Hát legyen jó! Jó pasi! Nnna. Az első paramétert már ki is találtam: legyen férfi a neme. Az jó lesz. Hirtelen jött bizonyosságomnak aztán annyira megörültem, hogy regisztrálásom után három héttel fogtam magam, és a legapróbb részletességig kidolgoztam áhított leendőm külső-belső jegyeit.
Magassága: 190-230 cm. Sose lehet tudni, még a végén kihagyok egy kosaras centert, ha kishitűen szűkre szabom a felső határt.
Szeme színe: barna. Naná. Mindig is imádtam, ha a tükörből megszokott kékes-zöld helyett szép, melegbarna szempárba fúrhattam a tekintetemet.
Haja színe: barna. Kislánykoromban kizárólag barna hajú királyfikat rajzoltam. A fene se tudja, már úgy megszoktam.
Kora: hát az legyen neki, mert a lelki életre is szükségem van, ahhoz meg egy kamasz még túl ügybuzgó. Mondjuk 25 és 35 között. Azok szép kerek számok.
Testalkata: micsoda kérdés? Hát sportos. Naná. Persze azért túlzásba ne vigye. Szóval csak olyan huncutul vibráló formás bicepszeket szeretnék, max. 50-eseket (darabonként, centiben), meg szoborszerűen domborodó mellkast is szeretnék. Ennél a résznél egészen meglódult a fantáziám, de az ismerkedős portál alkotói szűkre szabták a határokat: vékony/átlagos/sportos/mackós. Maradtam a C-nél.
Regisztrálásomkor a legkevésbé sem vettem komolyan a webrandizást. Úgy gondoltam rá, mint egy jó bulira, amit majd betehetek a 'na, ez is megvolt!' vitrinembe. Mivel azelőtt sosem próbáltam, nem hittem a társkeresés intézményében, és tele voltam előítéletekkel azokkal szemben, akik viszont igen. Úgy képzeltem, az a pasi, aki arra kényszerül, hogy szervezett úton keressen magának lányt, biztosan csúnya, buta és kishitű. Akkor még azt sem tudtam, hogy az igazán taktikus macsók azért várakoznak a szórakozóhelyek női mosdója mellett, mert ott koncentráltan szemlézhetik az aznap esti felhozatalt. Így aztán nem gondolhattam arra sem, hogy a weben ismerkedés nem egyenlő a lúzerséggel, mert jelenthet fejlett stratégiai érzéket is: a 'csak lányok' gombra kattintva igazán hatékony a nőhalászat.
De az internetes férfikínálat szemléje közben elkezdtem felülbírálni előítéletemet, mert meglepetésemre sokkal több 'legalábbis papíron jó' pasi várt a sorára, mint egy nagyon erős mezőnyű diszkóban. Ami persze nem is csoda, mert egy ilyen szórakoztató egységbe ritkán fér be egyszerre kétszázezer hím... Így aztán az Asztrotárs férfiparkja hemzsegett a magas, sportos, jóképű, intelligens és jól kereső facér fiúktól, akik mind lázasan az igazit keresték.
Új taktikámhoz hűen a második szívkirállyal már óvatosabb voltam. Tartottam magam elhatározásomhoz, hogy kiélvezem - amíg lehet – az udvarlási szakaszt, aztán, ha már nagyon nem bírjuk, összefuthatunk. És mert első webrandevúm meg az újabb esélyes jelölt jelentkezése közt egy hét telt csak el, józan számítások szerint még legalább három hét időhúzást kívánt a mínusz – akkorra már csak – hat kiló.
Szerencsémre partneremet türelmes fából faragták, ezért nem ütközött problémába a hosszú levélváltás iránti igényem. Az meg csak külön mázli, hogy mély pszichológiai érdeklődéssel is bírt, így aztán levelezésünk nem merült ki az 'és te milyen zenét szeretsz?' típusú témák feszegetésében, hanem tovább mentünk, egészen egymás lelkének legmélyére. Igaz, fotót nem küldött, de efelett nagylelkűen szemet hunytam.
Az egész internetes ismerkedősdiben az az egyik legjobb, hogy majd' mindennap vár rád egy meglepetés. Lehet, hogy amikor kicsomagolod, akkor már nem az igazi, de amíg csak azt látod, hogy 'üzeneted érkezett', és ráadásul nem is egy, hanem mindjárt hat pasitól, azért az májduzzasztó.
Főleg mert jellemzően nem a pontos idő után érdeklődnek, hanem rögtön szembe dicsérnek. És van-e, aki nem szereti hatszor elolvasni egy nap, hogy ő milyen szép és okos? Hát, én szeretem. Még akkor is, ha a bók nem nekem, hanem a hálóra feltöltött virtuál-Viának szól.
Órák óta bámulom a fényképedet. Egyszerűen képtelen vagyok betelni ezzel a csodálatos szempárral.
Hát nem édes? Jó, biztosan nem használt stoppert, de akkor is... Egy végigdolgozott, átbékávézott nap után üdítően hat az ember lányára egy ilyen oltári nagy hazugság.
A visszautasítást nehéz jól kezelni. Sokaknak nem is sikerül. Talán Te is átéltél már olyat, hogy exed a végső szó kimondása után hetekig, hónapokig ostromolta mobilodat és elektronikus postaládádat egyre durvuló üzenetekkel. Egy ideig talán legyezgeti a hiúságodat a taposás, de aztán besokallsz, és a pokolba kívánod azt, aki iránt valaha a leggyengédebb érzelmeket tápláltad.
Internetes társkeresési kedvemet Kati barátnőm sikere gerjesztette, ő ugyanis éppen az Asztrotárs.hu-n talált rá az ő 'nagy Ő' -jére. Első heteik mámorát megirigyelve magam is regisztrálásra adtam a fejem.
Rémálom Pasi tipikus szépfiú volt tökéletes arcéllel, sármos mosollyal, szuggesztív tekintetű, barna szemekkel. Elegánsra vágott gesztenyebarna hajával, márkás öltönyében mindig úgy festett, mint aki épp egy címlapról lépett le közénk. Magas, délceg termete, előzékeny modora a mesebeli királyfiéra hajazott. Korábban modellkedésből élt, de mert betöltötte a harmincat, úgy döntött, ideje váltani, ezért akkoriban épp mixerkedni tanult. Úgy gondolta, a vendéglátóiparban is sok pénzt lehet keresni azzal, ha valaki jól néz ki... Kati barátnőmet – akivel akkoriban kolléganők is voltunk – mindig egy szál vörös rózsával várta a munkahelyünk előtt. Egyszóval maga volt a tökély.
Kitaláltam magamnak egy kávézót. Úgy döntöttem, ott bonyolítom majd a randikat. (...) Felkészültem tehát, hogy heti rendszerességgel fogok teázgatni a kegyeimért esedező, újabb és újabb királyfikkal – főleg ha egyikük sem ér majd többet egy randinál - és ha már a fiúk váltják egymást, legalább a hely legyen állandó. Az ember életébe kell egy fix pont.
Az egyik belvárosi sétálóutca franciás hangulatú kávéháza mellett döntöttem. Központi fekvésű objektum, közel metróhoz, villamoshoz. Igaz, parkolni nehéz – gondoltam együttérzően, gépjárművel érkező leendő lovagjaimra – na de a hely szelleme, meg sziporkázó személyiségem majd mindenért kárpótolja őket.
Nem szerettem volna a véletlenre bízni a sikert, ezért főpróbát tartottam. Egy alkalmas koradélutánon besétáltam a kiszemelt kávézóba, kerestem egy asztalt, ahonnan jól láthatom majd a bejáratot, és rendeltem egy zöld teát – megnyugtat és felfrissít: ideális kombináció a randiforgatókönyv végiggondolásához.
A vízilabdásokról közszájon forgó általánosítás, hogy jó pasik. Magas, izmos, laza srácok ők, jól fejlett öntudattal és tiszteletreméltó csajozási tapasztalattal. És ma már azt is tudom róluk, hogy szívesen ismerkednek az Interneten, talán épp azért, mert csajozni ott aztán lehet... Hogy honnan veszem a bátorságot az újabb általánosításhoz? Hát csak onnan, hogy egy egész szakosztálynyi vízilabdással futottam össze a webes társkeresőn. Ilyen volt Kölyökképű Vízipólós is.
Az Interneten közzétett fotója alapján kifejezetten jó fogásnak látszott. Igéző barna szemek, melyekben elmélyedni egyszerre nyugtató és izgató. Kölykös férfibájú arc, olyan puszilgatnivaló, játékos mosollyal a szájszegletekben. Széles vállak, melyekre kényelmesen hajthatom fejem, izmos karok, melyek ölelésében biztonság vár. És mindehhez meggyőző, 190 centi feletti termet. Szóval jól beleéltem magam a lehetőségbe, hogy magával Adónisszal randizhatok, és levelét olvasva sem lohadt lelkesedésem.
A webes társkeresőkön sok baj van a fotókkal. Ha nem töltesz fel magadról képet, a legtöbb férfi tudomást sem vesz rólad: sokuktól hallottam, hogy a keresési paraméterek közül elsőként jelölik be, a 'csak fényképes'-t. Ha feltöltesz, de előnytelen felvételt választasz, eleve elvágtad magad. Ha viszont sikerül egy jó fényképet közzétenned magadról, na akkor leszel csak igazán bajban...
Időben érkeztem, de ő már egy félreeső zugban várt rám, amely az esti zsúfoltság ellenére is alkalmasnak látszott egy elmélyült beszélgetésre. Egyből ráismertem, így hát bátran lepisszeghettem szkeptikus énemet: a második teszten is hibátlanul ment át a pasi, hiszen a saját, három hónapnál nem régibb fotóját töltötte fel, és ráadásul azóta sem nőtt három füle.
- Ezt neked hoztam. - közelített felém egy rózsa, és mögüle Szépszemű Pániklovas mély baritonja.
Egy fotóját elhallgató, frissen regisztrált srác büszkén újságolta, hogy hamarosan harminc lesz, amely okból zajos ünnepséget szervez egy általam akkoriban kedvelt és sűrűn látogatott szórakozóhelyen, a Madárkalitkában. Azt is elárulta, hogy a klub színpadán a 'nem mellesleg vízilabdás' unokatestvére lép majd fel, aki Bon Jovi számokat fog énekelni.
A szívem hevesebb ritmusra kapcsolt.
Milyen szép, hagyományteremtő szokás, hogy egy család összes férfitagja ugyanabban az internetes társkeresőben udvarol! És hogy ráadásul mindegyik nekem...! De jaj! - tört rám a rémület. Nehogy családi viszályt szítson a végzetes vonzerőm!
Negyedórával előbb érkeztem, és belépve elégedetten állapítottam meg, hogy még nincs ott, mozizhatok. Kiválasztottam egy kényelmesnek látszó, vörösbársony pamlagot, és elkezdtem megszabadulni téli hacukámtól: sapka, sál, nagykabát.
Éppen lehuppantam volna a helyemre, amikor:
- Via? Ugye? - Kockafejű Skorpió szemmel láthatóan elégedetten mosolygott. - Már itt voltam, amikor bejöttél, csak kíváncsi voltam, megismersz-e, ezért nem intettem. - vigyorgott idétlenül. - Ezek szerint messziről nem...
Hát, ami azt illeti, közelről sem... - bukott ki majdnem a számon, de jólneveltségem még időben közbelépett, és csillogó mosolyt erőltetett ajkaimra.
És belekezdett az étlapon található földi jók plasztikus ecsetelésébe olyan elragadtatással és hozzáértéssel, hogy már számban éreztem az íncsiklandó falatokat. Lassan belesüppedtem egy puha-meleg fészekbe, melyet Föld Ember épített szeretve óvott kis madárkája köré, aki aznap este én voltam.
Szélesen gesztikulált, de elegánsan, mint egy nagyvilági úr, aki tudja, van tere. És hát kellett is neki, mert mindene nagy volt: a termete (192), az erőtől duzzadó mellkasa, az izmos karjai és feszesen domborodó tenyerei, mély zengésű hangja és úgy éreztem, a szíve is. Vele egy asztalnál ülve a világ kellemes és szellemes dolgok gyűjtőhelye lett, ahol az apró gondok eltörpülnek a nagy élvezetek mellett.
Szerencsémre Föld Ember engem is a világ kellemes dolgai közé sorolt, és szemmel láthatóan élvezte társaságomat, aminek hangot is adott.
- Régen éreztem magam ilyen jól egy nővel. Megnevettetsz, és ez nem sikerül mindenkinek. - mondta, és őszintének tűnt.
Kedves Via! Egy részvénytársaság senior sales managere vagyok. Rengeteg a munkám, gyakran még este is, hétvégén is a cég ügyeit intézem. Ilyen életforma mellett nulla időm jut kikapcsolódásra és pláne ismerkedésre. Mivel úgyis egész nap online vagyok, itt, az Interneten keresgélek. Ha tudnál rám időt szánni, összefuthatnánk a napokban.
Elbizonytalanodtam.
Az oké, hogy én itt már nem kellek senkinek, és ezért Elfoglalt Üzletember nem alternatíva, hanem utolsó szalmaszál, de azért... Jó, hát első hallásra jól cseng, hogy sikeres üzletember sok pénzzel, viszont ott van a predesztinált buktató: ha arra sincs ideje, hogy pártalálás céljából kikapcsolódjon, hogyan lesz arra, hogy velem randizgasson? Gyertyafényes vacsora helyett majd nyilván bekapunk egy hambit a Mekiben, szexuális életünket pedig faxon bonyolítjuk.
Nélküled az élet
Halálos ítélet
Félek, hogy elégek
Ne olts el, kérlek.
Szia Ábrándos Költő! Köszönöm a verset, nagyon megkapó. De, ha meg nem sértelek, ez olyan egy hónap múlva lehetne aktuális, nem? - gépeltem a válaszüzenetet erre a furcsa, magyarázat nélküli levélre.
Szia Via! Tökéletesen igazad van, kissé előreszaladtam a kapcsolatunkban. Na de ha már így alakult, mi lenne, ha együtt megpróbálnánk helyreigazítani a tévedésemet, és mielőbb behozni a lemaradást? Én például holnap este ráérek... - érkezett a felelet még aznap.
Megnéztem a reglapját, fotóját, és úgy döntöttem, én is. Így Ábrándos Költő javaslatára – aki azt kérte, randink helyszíne hadd legyen nekem meglepetés - egy budai metrómegállóban ácsorogtam este háromnegyed nyolckor. Pontban egészkor – ahogy megbeszéltük - ő is megérkezett. Zavarba jöttem, mert a vörös rózsa mellé kézcsókkal üdvözölt.
Másnap reggel együtt vártuk a trolit a sűrű hóesésben.
Kedvesemmel minduntalan egymás tekintetét kerestük, és valóban képtelenek voltunk betelni a látvánnyal. Percekig gyönyörrel vizsgáltuk egymás szemét, száját, orrát. Elnevettük magunkat, aztán újra kezdtük. Csak egymásra tudtunk figyelni. Ifjú Kolléga tekintetéből szenvedély és határtalan lelkesedés sugárzott olyan erővel, hogy elhitette velem, nincs nálam fontosabb ember a Földön. És hogy ez csak az ő számára van így, az külön büszkeséggel töltött el.
- Íme a választék. - tájékoztatott a pincér, és magamra hagyott a monstrummal.
A faállvány lépcsőzetesen egymásra épülő polcrendszer volt, úgy saccra ötvenszer ötven centis alappal, és vagy ugyanilyen magassággal. Az egyes polcszintek korlátai mögött számtalan, színes tasakba zárt teafilter sorakozott.
Most mi a fenét csináljak? - zakatolt az agyam. Röhögjem el magam? Végtére is micsoda idétlen dolog felszolgálni az egész teafűkészletet behemót faládában egy karcsú itallap helyett? De mi van akkor, ha ez a legújabb párizsi trend a menő francia teaházakban, én meg jól leégek világlátott Arab Herceg előtt a tájékozatlanságom miatt?
Lopva jobbra sandítottam, hogy lássam Arab Herceg reakcióját a fadobozra, de rezzenéstelenül nyugodt arcáról az égvilágon semmit sem sikerült leolvasnom. Így aztán az óvatosabb megoldás mellett döntöttem, és mint akinek így természetes, ráérősen böngészni kezdtem a színes zacskók között.
- Á! Bodza, ez jó lesz. - halásztam ki végül egy zöld tasakot.
A pincér – aki addig a pultnál lesben állva figyelt, mikor kaphatja vissza kincsét – már ott is termett asztalunknál, majd fejhangon megköszönve választásomat felkapta a teafűtartót, és végre eltüntette szemünk elől.
- Szia Via, jó, hogy jössz. - üdvözölt nevetve. - Most küldtem el egy prostit. - újságolta, és csillogó tekintettel várta a hatást. Én meg csak a szememet meresztettem, hogy ez ám a randikezdő mondat. - Mindenáron azt akarta, hogy menjek vele egy vagonba - részletezte tovább -, mert egyébként kétezer, de nekem féláron megcsinálja.
- Mit?! - értetlenkedtem fintorogva.
- Szerinted? - vigyorodott el szélesen.
- És te mit mondtál?
- Hát az igazat. - vonta meg a vállát. - Hogy egy csinos nőre várok, és nem élek az ajánlatával.
- Helyes. - feleltem elégedetten, és piros sapkám alatt fülig pirultam a 'csinos nő'-re.
A kalauztól megtudtuk, hogy Füzesabonyból se busz, se egyéb tömegeszköz nem megy már aznap Miskolcra. Távol álltam a kétségbeeséstől, de a pályaudvari hidegre gondolva veszítettem vagányságomból.
- Mi lesz most? - kérdeztem összehúzva magamon anyukámtól örökölt irhabundámat.
- Felhívom egy barátomat. - kacsintott rám bíztatón, és már a fülén is volt a mobil. - Helló, Kari! Ráérsz mostanában? El tudnál jönni kocsival Abonyba?
…
- Aha. Vonattal jövünk Pestről, és elakadtunk.
…
- Az új barátnőmmel. Via. Most majd megismerheted.
…
- Köszi. Szevasz. - nyomta meg a piros gombot. - Na, minden rendben. Jönnek értünk. - tájékoztatott elégedett hangon.
- Honnan? - kérdeztem meglepve.
- Miskolcról.
- Mi?! Komolyan mondod, hogy valaki az éjszaka közepén hajlandó autóba ülni, és oda-vissza száz kilométert furikázni a kedvedért? - meresztettem a szememet. - Miért nem hívunk akkor már taxit?
- Felesleges. – válaszolt magabiztos mosollyal. - Kari szeret vezetni.
Az írást is tőle kaptam. Azt kérdezte egy napon: 'Miért nem írod meg a történetünket?' Úgyhogy, ez itt most az övé is, aki nélkül...
Köszönöm azoknak, akik nélkül ez a könyv soha... (az életemben történt megjelenésük sorrendjében)
Anyának, aki megtanított a szeretet művészetére
Apának, aki szabad szellemet adott
Nagyapának, aki ifjúkori zsengéim türelmes közönsége volt
Nagymamának és Nagymamának, aki süteménnyel és sztrapacskával táplált
Márta néninek, balettmesteremnek, aki mert elismerte gyerek-művészetemet, csak az én fenekemet nem csipkedte
Vera néninek, jazz-balett tanáromnak, aki rám bízta a csoport bemelegítését, ha telefonja volt
S.Gy., festőművésznek, aki tehetséget sejtett a szénrajzaim mögött
A színjátszásnak, aki eljegyzett az alkotás vágyával
Misáknak, fogadott bátyámnak, aki komolyan vette egy kiskamasz levélfilozofálásait
E.B.-nek, fogadott nővéremnek, aki az agyam miatt engem választott penitenciául, aztán mégis bűnbe esett
Finish-nek, névadómnak, akivel egymást inspirálva csiszolgattuk világszemléletünket
G.A.-nak és SZ.M.-nak, akik emberségről és művészetről diskuráltak velem
SZ.I. Tanárúrnak, aki felvett, és aki videóra rögzítette Iszméné-Viát
V.A.-nak, aki gyönyörűeket írt és néha megtisztelt a 'szerelmével'
Krisztának, akivel a pasizás tudományát tanulgattuk és aki a kezembe adta Hamvas Béla írását a szerelemről
Nuwandának, aki múzsát faragott belőlem
K.O.-nak, akivel együtt lógtunk pár évet filozófikus magasságokban és cigifüstös mélységekben
Iris-nek, aki kalózok szeretőjévé tett
B.E.-nek, aki arra tanított, hogyan legyen tartása az önkifejezésemnek
L.A.-nak, aki fiatal felnőtt létére kamasz-énemtől fogadott el tanítást
S.Á.-nak, aki szerint bárkit megkaphatok
B.L.-nak, aki órákon át magyarázta Arisztotelészt és Platónt
VZ-nek, aki játszótársam és támaszom volt és aki engedett továbblépni
O.Á. Tanárnőnek és M.Z. Tanárúrnak, akik dicsérték az iskolai írásaimat és nagy jövőt jósoltak
F.G.-nek, aki egyetért a társ-filozófiámmal és aki gyengéden többször visszairányított
N.T.-nak, aki kiválasztott és színpadot adott a kreativitásomnak
Katinak, aki jó példával járt elő és aki ma boldog feleség
F.D.-nek, aki nem engedte meg magának, hogy szeressen
Asztrotars.hu-nak, aki adott egy esélyt
Internetnek, aki új alkotói felületem lett
Pop Fiúnak, aki hatott a büszkeségemre
Arctalan Intellektusnak, aki csak írásban volt sármos
Leonnak, aki mindvégig diszkrét maradt
Kölyökképű Vízipólósnak, aki megtanított a bizalmatlanságra
Szépszemű Pániklovasnak, aki tükröt adott, hogy lássam a gyengeségemet
Gumigerincű Vízipólósnak, aki megtanított örülni annak, ami (aki) valóban az enyém
Fényképnélküli Harmincasnak, akivel idegenek maradtunk egymásnak
Kockafejű Skorpiónak, aki rám hozta a frászt
Föld Embernek, aki aranykalitkát kínált
Elfoglalt Üzletembernek, aki nem adott a drága idejéből
Ábrándos Költőnek, aki illúziókkal udvarolt
Ifjú Kollégának, aki bolondulásig szeretett
Brazil Filmszínésznek, aki a befolyásával akart csábítani
Arab Hercegnek, aki beíratott a lányiskolába, aki írásra inspirált, aki a Társam