Az első könyv... Hát igen. Az első szerelem, az első csók, az első gyermek... Először megtapasztalni valamit, ami jó, az mindig sokkolóbb mint csupán az élmény maga, az mindig túlmutat önmagán. Az nem csak az élményt magát jelenti, de egyúttal egy kaput is, mely utat enged az átélőnek egy új világba, melyben már nem orrát a kirakatra nyomó sóvárgó többé, hanem részes, élménygazda, szereplő.

Vannak kollektív első élményeink, melyek hálás témái egy-egy intim, ismerkedős beszélgetésnek: 'emlékszel, milyen volt az első szeretkezés?', vannak sokaknak, de nem mindenkinek jutó élmények, mint mondjuk először átlépni az országhatárt, először ülni repülőn, és vannak életmódhoz, foglalkozáshoz, képességekhez kötődők, melyekről legfejjebb másoktól tudhatunk, mert magunk nem azon az úton indultunk el: az első koncertem egy hetvenezer fős stadionban, az első Oscar-díjam átvétele.

Az első könyv talán megkaphatja a harmadik kategória címkét, hisz bár sokan írnak fióknak, még többen képzelik el íróként magukat, de termék - fogható, szagolható, lapozgatható entitás - nem mindenki 'könyvéből' lesz. Hogy nekem lett, ez - tudom - nagy ajándék.

Nehéz szülés, még nehezebb elengedés, de a végén mégis eufórikus boldogság és megkönnyebbülés. Főleg szembesülni a ténnyel, hogy másnak, csupa nem-elfogult-idegennek is tetszik, hogy neki is szól valamiről.

Egy ilyen kedves idegen javasolta azt is, hogy ha már első könyvem a Webszerelem, a kiadóm jelölje Bródy-díjra (ez a magyar első kötetes szerzők irodalmi díja). Így hét jelölve lett. Aki úgy érzi, méltó lenne rá, kérem, szurkoljon a díj elnyerésért.