Webszerelem
{ADSENSE-LUDAK-468x15-LINK} .
A karácsonyi készülődés közepén ismét randiztam egy interneten megismert nővel. Érdekes volt...
Első pillantásra szimpatikus, magas, hosszú fekete hajú, huszonéves nő volt.
Nevetett az erőlködve kicsiszolt poénjaimon, minden jól haladt, mígnem elnem
követtem azt a hibát, hogy megkérdezzem milyen márkájú a napszemüvege amit
viselt.
Elszabadult a pokol. :)
Nekiállt ecsetelni, hogy Neki mennyire fontosak a ruhadarabok, amiket visel és, hogy egyáltalán nem mindegy hogy mit mivel hordunk, "mert példul ÉN csak Párizsban veszek napszemüveget. Csak ott lehet igazán jó márkákat kapni."
Elnevettem magam. Nagyon jó poén volt. Persze nem volt poén, csak én gondoltam annak.
Elcsodálkozott, hogy min nevetek. Beszélgettünk erről még kb. 15 percet, mert azt hittem, hogy csak viccel. De nem. Sajnos nem viccelt.
Ezek után leírtam. Semmi kedvem fogkeféért Londonba járni :)
Beszélgettünk még közel egy órát. Kiváncsi voltam, hogy egy ilyen ember mit lát a világból. Nagyon erdekes volt. Gondolhatod :)
A lényeg: Elmondta, hogy neki csak olyan férfira van szüksége aki régen kommandós volt, de rájött, hogy a fejében lévő tudásból akar megélni és most menedzserként havi minimum egymilliót keres.
A poén az, hogy ez pontosan rám illik. Az első húsz evemben légideszantosnak készültem. (lövészet, ejtőernyőzés, búvárkodás, barlangászás, hegyi maratoni futások, stb...). De egy légibemutatón eltörtem a lában és pályát módosítottam.
Így lettem az évek alatt keresett manager a szakmámban...
Persze ezt a "párizsilány" soha nem fogja megtudni :)
Gonosz vagyok?
