A zeneipar nyűglődik itthon is, világszerte is, mert a digitalizálódás elterjedése miatt a kalózanyagok terjesztése tömegesen is végtelen egyszerűvé vált - hát terjednek is. És ha valamiért hozzá lehet jutni ingyen, hát miért ne? Persze azért ne - mondják a szerzők, a kiadók -, mert akkor mi értelme lesz főműsoridőben alkotni, ha nem lehet majd belőle megélni? Jogos, de ugyanakkor az is az, hogy miért kellene kiadnom 5.000 Ft-top egy CDért, ha aztán kiderül, hogy 4 szám kivételével egyiket sem hallgatom szívesen? És ugyanígy: miért kellene kiadnom 3.000 Ft-ot egy könyvért, melyet aztán az istennek se tudok végigolvasni, mert előre tudom az összes fordulatát, annyira közhelyes, és még a puszta olvasás örömét sem nyújtja, annyira rossz a nyelvezete? Éshát tény,a mi tény: a legtöbb piacra dobott CDn csak 4 dal jó, és a legtöbb most futó - akár még bestseller szintig is elvitt könyv - olvashatatlan dögunalom.

Akkor hát mi a megoldás?

Legyen az írás és a zenélés, meg mindenféle alkotás joga mindenkié? Ne legyenek profik és nem profik, mindenkinek legyen civil munkája, és csak akkor írjon/zenéljen/fessen stb., ha nagyon kikívánkozik belőle, és aztán a produkciót tegye ingyenesen közkinccsé ingyen? Alkosson mindenki csupán az alkotás vágyának kielégítéséért? Talán. Lehet, hogy így tényleg csak azok a művek születnének meg, melyek már annyira jók, hogy minden erővel napvilágra kívánkoznak? Talán. Szerinted?