Webszerelem
{ADSENSE-LUDAK-468x15-LINK} .
Van egy pár. A fiú nemrég futtában megkérte a lány kezét, az meg igent mondott.
A történetük arról szól, hogy a türelem rózsát terem, azaz, hogy a szívós kitartás mindig megtermi a maga gyümölcsét.
A fiú kamaszkorában legendásan csúnya volt. Hegyes álla, orra, hordó hasa meredezett a világra, amely ezért nem volt vele kedves, és ő - érzékeny fiú lévén - mogorva arccal, szúrós tekintettel védte ki a nem szűnő támadásokat.
Ilyen hendikeppel barátnőt szerezni sem könnyű, nem csoda hát, hogy egy cserfes, písz-picsát (nem elírás! písz = peace, azaz béke, ugye) játszó fruska szedte föl magának, lágyította meg szívét az ellenséges női nem iránt.
Éveklen át dúlt a láv. A fiú részéről legalábbis, mert az egyébként csúnyácska lány bizony úgy viselkedett, mintha szabad madár volna, egy víg özvegy. Utazgatott a nagyvilágban, amíg a palija idehaza húzta az igát, és időnként azt játszotta, hogy szakít, meglegyezgettetve hiúságát a fiú könyörgése által.
Aztán egy napon (sok-sok év után) jól pofára esett, mert a megkínzott fiú azt felelte: rendben.
És ekkor lépett színre lány 2, aki valójában régóta placcon volt már, de csak mint barát, haver, mifene. Az un. baráti társaság (valójában ivócimborák) része volt ő is, és kiváló viszonyt ápolt lány 1-gyel, a fiú nagy és élete addigi egyetlen szerelmével.
Lány 2 azonban nem elégedett meg az együtt ivással, és szorgalmasan hordta a begépelnivalókat fiú lakásásra - merthogy akkoriban még ritka volt otthon a PC - hosszú éveken át. Persze, akinek volt szeme, az látta, hogy lány 2-é majd' kiesik fiú közelében, meg az is tudvalevő volt, hogy nemigen jár lány 2 senki ember fiával - de nem volt ez téma az ivók között, hiszen tényként kezelte mindenki: lány 1 és fiú, az egy pár.
Mint írtam, lány 2 a szakítást követően azonmód ott termett, vállát kínálva fel fiúnak a szerelemi csalódás kizokogására. És ha már ott volt...
Lány 1 persze szeppenten hüppögött: franc se gondolta, hogy fiú egyszer kihúzza magát a macska-egér harc alól. Hiszen a magáénak tudta őt, teljesen. Most rá következtek kóválygó évek. Kiderült, hogy egyáltalán nem jó nő, csupán fiú szemében volt isteni, és hogy bizony-bizony vissza kell venni az elvárásokból, ha nem kíván magányosan megöregedni.
Lány 2 pedig szívósan végigcsinálta az első évet is, melyben számtalanszor a szemébe vágták, hogy szeretik ugyan, de nem tudnak belészeretni, és tessék, kitartása elnyerte méltó jutalmát: a fiú kezét.
Na lányok! Mi ebből a tanulság?
1. Ne szakítgassatok nyakra főre azzal, akibe szerelmesek vagytok, mert egyszer
még úgy maradtok!
2. Járjatok egész nyugodtan a legjobb barátnőtök pasijának a nyakára (persze
csak ha bele vagytok zúgva, mint a nagyágyú), előbb-utóbb úgyis az öletekbe
pottyan!
