Az álomrandi tapasztalatom szerint olyan, hogy csapnivalóan indul, aztán mesébeillően fantasztikus lesz.

Olyat, hogy találkozunk, minden stimmel, aztán összeházasodunk és boldogan élünk, míg... nem tudok elképzelni. Mégpedig azért nem, mert szerintem az ember nem ismeri fel a boldogságot rögtön, le kell hogy essen a tantusz, főleg ha előtte sokáig volt hiánya benne, és már megszokta, hogy nincs.

Ezért az én álomrandimnak a vége jó, amikor mindketten rájövünk, hogy dehát ő az...

Hát, ebben van valami. Pl. tuti, hogy ha végre összejön egy randi egy bombázó pasassal, akkor tuti, hogy aznapra belázasodom, és persze le kell mondjam a randit.