Találtam egy érdekes cikket a szerelem kémiájáról... Eszerint a szerelemhez nem elég két ember, kell hozzá négy hormon is:

.) dopamin - ez a hormon felelős a mozgáskoordinációnkért, de az érzelmeinkért is .

.) szerotonin - eufóriát kiváltó hormon, ha megnő vérünkben a száma, boldognak és gondtalannak érezzük magunkat tőle

.) endorfin - más néven boldogsághormon, mely főleg csókolózáskor, szeretkezéskor szabadul fel nagy mennyiségben

.) feniletilamin - kedélyjavító hormon, ez okozza a lángolást, és később a szerelem elmúlását is

Lehet, hogy valahol lemaradtam, de nekem a szerelem, az egy és oszthatatlan.

Pedig nagyon úgy tűnik, hogy fiatal felnőttként ezzel a véleményemmel UFO vagyok: kortársaimtól/ról nyakra-főre hallom, ki kinek a szeretője, kinek ki mozgatja meg szexuális fantáziáját az aktuális párján kívül.

És ez utóbbi lehet, hogy nem is elkerülhető, mondjuk. Ami nekem furcsa, az az, hogy ez természetes. Nem gáz, nem rejtegetnivaló, hanem elmesélhető, megosztható, mi több, fel lehet vele vágni. Amiről pedig beszélni már szabad, az virulenssé válik, terjed, ragad mindenkire, aki a közelébe kerül már megfertőzött egyedeknek. Amit pedig sokan csinálnak, az előbb-utóbb elnyeri a 'szokás' státuszt, normává válik a közösségen belül. A közösség pedig jelenthet baráti társaságokat, de településeket, országokat is, attól függően, mennyire sokan válnak vírushordozóvá időegység alatt.