Karády Katalin: Ezt a nagy szerelmet...

Olya hiába oltom el a lámpát estefelé
Nem sötét az én szobám sosem
Két szemednek izzó fénye villog felém
S ezt nem feledem, sosem feledem

Mert a nagy szerelmek nem gyógyíthatók
Jöjj, hazudj valami elfogadhatót
Mondd, hogy fent jártál a csillagokban, azt is elhiszem
Csak jöjj, csak jöjj szívem!