Hosszú az a nap, amely a csókod nélkül múlik el
Hosszú az az út, amit a küszöbömig megteszel
Hosszú a perc míg átölelsz, míg mindent elmesélsz
Míg gondjaidból hozzám visszatérsz
Rohan az idő, aztán a búcsú újra oly nehéz
Aki igy szeret, annak a másikból minden kevés
Csak tudnád hogy mennyire várlak
Tán mégjobban sietnél hozzám
Boldog az a perc, ha magadhoz ölelsz drágám