A társkereső magányosan kóborló állatfaj, mely rendszerint bármi (bárki) útjába kerülőt elfogyaszt. Ismertető jegyei közé tartozik, hogy kevésbé van tisztában önmagával, mint társsal élő társai, vagy mint ő maga társas korában, hiszen nincs épp tükre, amiben (akiben) megnézheti magát. A társkereső ezért az ön- és közveszélyes kategóriába sorolandó, de megmentésre érdemes, hisz vágyik a harmóniára: épp azt keresi.

Nem tudom, ki emlékszik, ki nem, a '90-es években volt nekünk egy Marcellina nevű, kreppelt hajú, szaxofonos popcsillagunk (tényleg, mi lett vele?), akinek egyik ismert nótája így szólt:

"Szexi lady, oh lady, oh lady Minden lány, hogyha arra vár. Szexi lady, oh lady, oh lady Ha szerelemre vár Ha arra vár."

Hát ez a baj. Ha a szex a vezérelv, ha a társkereső lány gyors sikert remélve a szexust olyan mértékben hangsúlyozza túl magában, hogy elnyomja a saját többi részét, akkor az eredmény borítékolhatóan egy gyors kapcsolat utáni barátnős együttpityergés-férfiúi-nem-szidalmazás lesz. Pedig a cél ugye nem ez? Így aztán a társkereső lányoknak azt ajánlom, hogy ne a seggig mini legyen az egyenruhájuk, és ne pornó pózokban mutassák magukat a fotóikon, ha internetes társkereső portálokon aspirálnak. A társkereső fiúktól pedig azt kérem (nyilván minden remény nélkül), hogy ne hogy ne higgyenek a szemüknek, a lányok soha, SOHA (nimfomán kivételek erősítik a szabályt) nem csak azt akarják. Egyszerűen azért nem, mert a biokémiájuk hosszabb-rövidebb időre ragaszkodásra kényszeríti őket ahhoz a hímhez, akivel legutóbb párosodtak.

Na ennyit Marcellináról. (Pedig gyerekkoromban én is hittem neki.)