A KSH (Központi Statisztikai Hivatal) legfrissebb felmérése szerint 3 millió (!) ember él egyedül a 18-49 éves korosztályban, Magyarországon - hangzott el az MR1 Kossuth Rádió 2009. szeptember 28-i, délutáni adásában. Azaz, XXI. századi nyelven szólva a felnőtt magyar lakosság nagyjából fele szingli. Közöttük nyilván akad olyan, aki csak átmenetileg és kényszerből egyedülélő (megözvegyültek, frissen elváltak stb.) és olyan is, aki maga választja ezt a függetlenebbnek gondolt létformát, de egy a rádióösszeállításban elhangzott szakértői vélemény szerint Magyarország szinglijeinek - ahogy a világ szinglijeinek is - 70%-a krónikus társkereső.

Tegnap du. Jaksity Katával beszélgethettem félórát a Klubrádió Női vonalában az internetes társkeresés színéről és fonákjáról, meg persze a Webszerelem könyvről.

Kata kérdéséből kiderült, hogy a regény főhősnője, Via, extra-jófej :), amin azért lepődtem meg, mert szerintem elég sokat hibázik, még végül végre rájön, mit, hogyan, és ennek köszönhetően révbe ér. Máskülönben pirulásig jól esett a dolog, mindenki jöjjön rá maga, miért... :)

A Magyar Rádióban is téma már az internetes társkeresés...

Végre! - mondom ezt azért, mert szerintem a téma ál-szemérem miatt agyonhallgatott, miközben nagyon is XXI. századi, nagyon is mai, ráadásul sokakat érint - egy vezető hazai társkereső portál felmérése szerint 1 millió ember ismerkedett már, vagy ismerkedik jelenleg is Magyarországon az interneten - éshát a médiának épp az a dolga, hogy azokkal a témákkal foglalkozzon, melyekre mindez igaz.

Az MR1 Kossuth Rádió ma (02-20) délelőtti műsorában, a "Napközben"-ben foglalkoztak hát ezzel, és megszólaltatták néhány webes és hagyományos társkereső vezetőjét. A beszélgetések alapján újabb tények kerültek elő a webes társkeresésről:

Ma rádióinterjút adtam. A Klubrádióban beszélgettem Oláh Andreával a Könyvklub c. műsorban. Az eredménye holnap kiderül (a csütörtök reggeli hírek előtt, 6.55-től és 8.55-től kerül adásba, aztán jövő hétfőn, 02-09-én 13:00-tól egy hosszabb változatát sugározzák, és még ugyanazon a vasárnap, 02-15-én 14:00től megismétlik).

A beszélgetésben nem is a stúdió volt a legizgalmasabb - hajdanában-danában ültem sokat ilyen stúdiókban, fülessel a fülemen, mikrofonnal az arcom előtt, rádióműsort vezetve. Az izgalmas maga a beszélgetés lett - kevés jobb van annál, mint ha jó partnerrel beszélgethetsz az alkotásodról. Igazán jól esett :)

A napokban járt nálam egy TV stáb :) A helyzet maga nem volt szokatlan, éveken át voltam magam is stábtag, jártam másoknál én is mikrofont tartva, kérdéseket küldve interjúalanyok felé. Kértem én is operatőrömet témába illő vágóképek készítésére, segédkeztem én is fehér-egyensúly beállításában, ha úgy adódott. De alanya ennek a játéknak még nem voltam. (Az élő pódiumbeszélgetés más - kábé annyira, mint amennyire a színházi előadás különbözik a filmtől: a színházban nincs közeli, van viszont közönségreakció, és míg ott a szó elszáll, addig a felvételen még a szempillarezdülés is marad.) Illetve nagyon régen, színész palánta koromban voltam már TV-lencsevégre is kapva, de akkor mint csoportos nyilatkozó (vagy lehet, hogy meg sem szólaltam, hanem a tinédzserek 'bölcsességével' néztem nagy komolyan a kamerába?), és brancsban nem magadat, hanem a csoportot képviseled, a csoport közös önbizalmával a hátországodban...