Új könyv

Via's picture
Az új könyvnek szaga van. azazhogy illata. Jellegzetes nyomdai zamat csapja meg az ember orrát, amint végigpörgeti előtte a könyvesbolti kötetet. Ez a zamat sokáig marad, de az új könyv a polcokon nem: ma már csak a jól fogyók érik meg az első születésnapjukat a boltokban. A kevésbé szerencsések jó ha fél évig büszkélkedhetnek az új könyv státussal, máris újabb új könyv kerül a helyükbe - legalábbis a hazai boltokban. Ami nem is csoda, hiszen az évi majd 20ezer kiadványnak hely kell...

Csakhogy nem minden könyvről derül ki néhány hónap alatt, hogy jó-e, és ha nincs szerencséje, úgy tűnik el a semmiben, mintha nem is lett volna, az sem találja már a boltokban, aki egyébként keresné. A könyvpiacon is, ahogy a filmek esetében annyira túlpörgött a megújulás sebessége, hogy én például rendszeresen kapom magam azon: már nincs a boltokban a könyv, már nem játsszák a mozik a filmet, amire pedig nemrég - érzem én így - figyeltem föl, amelyre vevő lennék. És akkor ilyenkor jön az áldott-legyen-a-neve-internet, melyen rendelhető a könyv, és a DVD, melyen jó esetben kiadódik  a film. Vagy nem. Mert mondjuk magyar, kis költségvetésű, a magyarsága miatt nem lett elég nézett a DVD kiadáshoz, és akkor bekerül a dobozba, pedig én nézném.

Elismerem, talán lassú vagyok, de annyi az impulzus, a teendő, hogy nekem egy film nem két hétig új, én legalább egy évnyi időt kérek, hogy eljussak odáig, betérek miatta egy moziba! És a félé megjelent könyvet még ne vigyék vissza a raktárba, ott is kérek legalább egy, de inkább két évet a becserkészésre!

Talán ott lehet elszúrva ez az egész meddig új az új produktum (könyv, film) dolog, ahol a falu lakói rontják el a tehenek meg a mező ügyét a játékelmélet szerint. A félig kiszáradt legelőre (magyar könyvolvasók, mozibajárók - akik állítólag is, láthatólag is évről-évre fogynak) meghatározott számú tehenet kellene kihajtania minden kiadónak, annyit, amennyit a legelő zöldellő része még elbír. De a saját haszon reményében, a közös érdeket (Nash-egyensúly) figyelmen kívül hagyva mindenki több tehenet hajt ki a legelőre, mint ami ésszerű volna. Így aztán kevésnek bizonyul a fű, és az összes tehén (kiadó, produceri iroda) éhen hal.

Persze egy szabad piacon a könyvkiadókat kiadványszámukban csak a pénztárcájuk (meg a bartermegegyezéseik) korlátozza - és ez így rendben is van. De milyen klassz volna, ha minden kiadónál működne egy olyan esztétikai mérce és etikai érzék, mely csak az arra valóban érdemes kiadványokat engedné piacra. Szerintem két dolog történne:

1.) kevesebb és minőségibb lenne a hazai könyvkínálat;
2.) visszanyerné a könyvpiac az olvasók bizalmát, és nőne a vásárlókedv.

A tehenek pedig szépen kigömbölyödnének :)