Ha új munkahelyre mész, általában három hónap próbaidőre vesznek föl, azután döntenek, maradhatsz-e munkatársnak. A próbaidő nem szimbolikus dolog, az idő alatt indok nélkül felmondhatnak neked és indok nélkül felmondhatsz. Azután már nehezebb az elszakadás, van felmondási idő, ami 30 napnál kezdődik, de akár 6 hónap is lehet, ha köztisztviselő vagy, és ha mégis egyik napról a másikra akarják, akarod megszűntetni a munkaviszonyt, lehet, de szerződéstszegő indok kell.

Hogy jön ez ide, a társkereséshez?

Hát úgy, hogy a piac nagyon félti a pénzét, és ezért igen észnél van, amikor szabályokat alkot. A háromhónapos szabály sem véletlenül alakult ki, hanem mert kábé ennyi rendszeresen együtt töltött idő kell ahhoz, hogy egy ember elengedje magát, és megmutassa, milyen is valójában. Nem csak munkában, de szerelemben is. Ha havi egyszer találkoztok, akkor persze nem igaz a három hónap, de ha járni kezdtek, jó esetben két-háromnaponta látjátok egymást néhány órára. Ha szemfüles vagy, akkor már az első órában meglátod, miért fogtok szakítani az első év után, vagy milyen nehézségei vannak a személyiségének, melyek ellenére sem hagyod majd el, mert képes vagy együttélni velük. De valóban érzékelni ezeket a hibákat a maguk három dimenziójában csak a harmadik együtt töltött hónap után fogod. Eddig bírja egy ember fegyelmezni magát, eddig képes kényszeríteni teljes valóját arra, hogy csak azt az oldalát mutassa, amiről azt a visszajelzést szokta kapni, hogy az az ő jó oldala. Nem tudatosan, hanem ösztönből, de mégis ezt teszi. Te is ezt teszed. Így amíg nem juttok el a negyedik hónapig, ne vonj le messzemenő következtetéseket se a pasidról/csajodról, se a kapcsolatotokról.

Persze a hidegvér megőrzését az első három hónapban a hormonok már buzgón gátolják, úgyhogy a szerelem kemény meló. :)