Webszerelem nászút - Monaco, Monte Carlo, Saint Tropez melletti üdülőfalu és Picasso egykori alkotóhelye, Antibes

Via's picture

Ma és tegnap megvolt életem egyik legnagyobb élménye: gyilkos orkákat (kardszárnyú delfin) nézhettem élőben, pár méter távolságból és palackorrú delfineket simogattam, meg idomítottam testközelből  - és mindezt vadiúj ex-vőlegényemmel, a férjemmel... :)

Nászútunk újdonsült férjecskémmel Nizza után is a Cote d'Azure-ön (Francia Riviéra vagy szó szertint, ugye, Azúrpart) folytatódott. Saint Tropez felé vettük az irányt, de útban Alain Delon, Catherine Deneuve, Sophie Marceau és Juliette Binoche, szóval a francia filmcsillagok nyaralóhelye felé életem párja meglátott egy csodásan zöldellő üdülőfalut a tengerpart melett (Franciaországban minden autóút a tengerpart mentén fut, és a sokszáz férőhelyes kempingek ezen utak mentén nőnek), így ott vertünk sátrat. Hogy pontosan hol  (mi a város neve), azt ma sem tudom, de a bícséről látszik Saint Tropez.

E profin kialkított kempingben (a doboldalba 30 nm-es teraszokat ástak, ezeken állhatott sátor, autó, kempingasztal, -szék) 2 + 2 fél napot időztünk - főleg az uram kérésére, aki pihenni vágyott a sokkilóméternyi vezetés után -, és ez eleinte nekem sem volt ellenemre. Demert a szél a parton reménytelenül fújt és mert a kemping csak a bejáratnál zöldellt, beljebb inkább Nevadára emlékeztetett (persze Loszi nélkül), na meg mert szomszédunk rablóról panaszkodott, aki a portás elmondása szerint 'szokása szerint' garázdálkodott lakókocsijában - kértem,menjünk mopstmár vissza látni vágyott Anibes-omba.

És nem csalódtam.

De mielőtt ezt, még előbb azt, hogy Nizza után beugrottunk kicsit kedvenc hercegségembe, Monaco-ba megint (ilyen visszajáró lelkek vagyunk ezen az úton), hogy életünkben előszőr átlépjük egy klasszikus kaszinó küszöbét. (Mindkettőnk édesapja játékszenvedélyes (volt), így ez esetünkben külön izgalmas program.)

-- NA, MOST ÁRAMSZÜNET BORULT ANTIBES-RA. Mélyfekete a kemping és áll a szomszédban az óriáskerék meg a többi mega-vidámpark-szerkenytű. Azért folytatom. --

Előbb a túristáknak szánt, nenonbetűvel csalogató épületszárnyba léptünbk be, de éreztük, hogy ez nem az a fíling, úgyhogy átigazoltunk a csodás teret ölelő építmény főbejáratához, a Hotel de Paris tőszomszédságába. Itt már belépőt szedtek (10 Euró / fő), de bent klasszikus rulettasztalok mellett ültek a klasszikus játékosok, -a krupiék (asztalonként három) szmokingban, a játékosok csiniben (másként nem engednek be), de stikkel. Például nőci húsz centis magassarkúban, fehér nadrágban, blézerben, miközben utóbbi alól rajzfilmfigurás póló kandikál ki. De a legizgibb egy hatvanas bácsi volt, aki a szemünk láttára dobálta az asztalra a angy négyzet alakú, többtízezres értékű zstonokat, és távozott végül, úgy két óra játék után (melyet sofőrjével és testőrével együtt ült végig) 100 millió forintos nyereménnyel - egy Lexusban elgurulva.

És akkor vissza az orkákhoz, régi szerelmeimhez. Antibes Marinalnadjében öt van belőlük és csoás show-kben mutatják meg, mekkorát ugrik egy 6-8 méteres viziemlős, ha akar, meg hogy milyen az, ha idomára jet-ski-ként használja és hogyan fröcsköl le farkát lobogtatva egy stadionnyi embert. De nem ez a legizgalmasabb. Hanem amikor show előtt és show után csak úgy, amgának rója a köröket az óriás méretű, üvegfalú medencében, harmónikusan együtt úszva, bukfencezve sokadmagával. És hogy hoygan néz meg magánal, testét függölegesbe rendezve, fejét hosszan kidugva, ha öt méterre ülsz tőle már órák óta.

A palackorrúak pedig... Eszement ügyességük, súlypontemelekdésük legendás. De amikor megérinthettem a buksi fejüket, az lett a delfinekről a valóság. Gumiszerű tapintás a fejen és érdes a törzs felé. Melegség a szívben.

Ja, és már delfinidomár is vagyok. Persze alapfokú:

- Taps, majd jobb kar balra lendít: Ugorj! (És ugrik :) Persze az idomár sípja segítetett, de mégis...)

- Jobb kézzel 'levegőrántás' kavarás: Táncolj! (A delfin erre függölegesen tartva magát, maga körül pörög.)

- A két kar magasba lendül, és a kezek felfelé integetnek: Emelkedj ki a vízből függőlegesen a farokuszonyodon ''állva', és maradj  így, amíg bírsz!

És amit a show-kból lestem el:

- Jobb kéz ökölbe szorítva, a kar magasba lendül: Dugd ki a farokuszonyodat a vízből, és integess vele!

- 'Hógolyó': Ugorj fel függőlegesen akkorát, amekkorát bírsz!

- Nagy ütés a víz felszínére: Gyere ide!

- Koppantás az akvárium üvegén az orka orra előtt: Nyújtsd ki a nyelved!

- Jobb kéz ökölben, kinyújtott karral a magasba tartva, bal kéz vizszintesen előre, tőlcsérré formált tenyér előre nyújtva: Lődd ki magad a partra, és tégy úgy, mint a hal az étlapon (félhold alakara formálva magad emeld fel fejed, farkad)!

VISSZAJÖTT AZ ÁRAM. :)