Antibes-i bázisunkról múlt szombaton átautóztunk Saint Tropez-ba. A nem egész 100 km-es utat úgy 2 és fél óra alatt tettük meg. Hogy miért? Hát mert az utolsó kilómétereket egyórás dugóban araszoltuk végig, lévén St. Tropez-ba csupán egyetlen kétsávos út vezet. Egészen otthon éreztem magam...

Saint Tropez-t a kikötőből kezdtük - innen nézve nyüzsgő óváros, ráállva a turizmusra: minden sarkon hajókirándulásra invitálnak és a máshol 4 eurós hűtőmágnes itt 9 Eurót kóstál. Van egy klassz rész itt is: egy régi épületegyüttes, mely közveltenül a tengerparton fekszik nagyjából U-alakban, és keskeny ösvényen sétálni, vagy hátunkat a házfalnak vetve padon-ücsörögni lehet előtte. Van egy apró plage-zsa is, talán nem is véletlen, hogy a lakást épp teljesen felújítják belülről, valaki belszerethetett az itt lakásba. Bár a turistákat azért ő is kénytelen lesz megszeretni, mert ólakodnak majd páran a pecója környékén...

A kikötőt elhagyva beautóztunk arra a félszigetecskére, amely feltárta előttünk St. Tropez valódi arcát. Ekkor derült ki, miért is laknak, nyaralnak itt előszeretettel a francia filmcsillagok és a helyi felső tízezer. Hát mert St. Tropez egy óriási Budapest-XII. kerület, tengerparttal spékeleve. Azaz dimbes-dombos, burjánzó bokros  'hátsó udvarán' valóságos birtokok nyúlnak el pazar villákkal és lélegzetelállító panorámával a kert végében, tekintélyt parancsoló kapukkal az út felé. a kapuk mellett nevek: Les Oliviers - azaz az Olivié családé. Hát, jó nekik... :)

A Saint Tropez-i plage viszont csalódás volt. Nem tudom ki még, én néztem a Szerelmek Saint Tropez-bent, persze kizárólag amiatt, mert a pincérnőtől a doktornőig mindeki tágas, úszómedencés villában lakott élénk színű szobákban, és szintén mindeki folyton a plage-on lógott, amely a menőbbnél is menőbb fílingű helynek látszott. Mondom, látszott. Mert a valóságban a Saint Tropez-i plage elbújhat a siófoki Coke Club (leánykori nevén Coca Cola Beach House) mellett. Elbújhat, mert egymástól nád-paravánnal elválasztott pár-száz nm-es plage-ocskáinak bútorai (napernyők, nyugányak, bárpultok) színesek bár (csak türkiz, pisztáciazöld-barnával, csak csokibarna stb.), de formatervezettségben, hangulatban nem a dizájn csúcsai. De ez még hagyján. Mert van jet-ski (4 Euró/perc - min. 20 perces bérlési lehetőseggel, ahogy bárhol a világon), viszont a tengerparton sétálás valóságos kűzdelem. A part maga homokos a szemcsés, ragadós, drapp fajtából, ami jó, viszont erősen lejt. Így aztán az ember egyrészt óriásiakat süpped, és mintha húsz centis hóban járna, olyan 'könnyen' emeli-helyezi benne lábát, másrészt csipőficam gyanússá válik úgy 300 méter 'andalgás' után. Mi a férjecskémmel nem ritkán gyaloglunk le esti séta gyanánt 7 km-t, de a St. Tropez-is plage 1,5 km-es szakasza végén vádlijaink és talpunk heveny izomlázára panaszkodtunk mindketten.

Össwzefoglalava: St. Tropez baromi jó hely - a kő gazdagoknak, akik megengedhetik maguknak azokat a csodás, villás birtokokat, melyek a valódi St. Tropez-t jelentik.

Ja, és visszafelé ugyanaz a dugó pepitában - klassz, hogy egy nálunkénál gazdagabb ország sem tud mit kezdeni az úthálózat korszerűsítés kérdésével. (Bár, idekívánkozik, hogy sehol máshol a Francia Riviérán nem tapasztaltunk dugót, sem a nagyvárosokban - Nizza, Cannes, St. Tropez -, sem azok között, úgyhogy valamit mégiscsak tudhatnak ezek a franciák a közlekedésszervezés kultúrájáról...)