Na akarj mindenáron valakit!

Biztosan te is tudod, mert közszájon forog, hogy ha rágörcsölsz, nem jön össze semmi, ha pedig épp nem érdekel, vagy kapcsolatban vagy, akkor ezrével jönnek a kérők.

És tényleg.

A másik emberben mindig annak szabadsága a vonzó (persze csak normál esetben, mert ahogy szexuálisan, érzelmileg is léteznek mindenfajta elhajlások, akad tehát, aki vadászik a megtört, szorongó szívekre, depressziótól merev pupillákra, de ez más téma), aki pedig retteg, hogy "ma sem jön össze senki", az szorong. A szorongás pedig árulkodik: tompa fényű szemekkel, riadt arckifejezéssel, görbült vállú vagy ernyedt testtartással, merev vagy amorf gesztusokkal. Mindez már bőven elég ahhoz, hogy ne kellj.

De ami ennél még rosszabb: ha kellesz is, biztosan nem annak, akinek kellene, hogy kellj, hiszen a szorongó-te, az nem az igazai-te, így aztán kicsi az esélye, hogy a neked való bárkit vonzod be.

A társkeresésben jóval több szerepet játszanak a szagok, illatok, mint azt remélnénk, és a szorongásnak bizony szaga van. Nem feltétlenül tudatosíthatóan erős, de ott lebeg viselője körül, elrettentő felhőként.

Ráadásul a rápara csak arra jó, hogy minden napon újabb kudarc-élménnyel "gazdagítsd magad", ha aznap sem sikerült...

Ellenben ha elfeledkezel a társtalálásra kötelező házi feladatként tekinteni, és ugyanazt a kereső-állapotot egy másik oldaláról tekinted, akkor rájössz, hogy ez valójában egy lehetőség: az átmeneti egyedülléted lehetőség arra, hogy valaki nagyszerűvel találkozz, akivel új, a mostaninál is jobb közös életet építhetsz majd. Így a jelölteket is más szemmel fogod nézni, és ők is más szemmel néznek majd rád. Hiszen legbelül és alapvetően mindenki a saját boldogságát keresi, és szívesen vesz részt egy olyan projektben, melyben a projektgazda kisugárzása - tekintete, arca, testtartása, gesztusai és az illata is - ezt ígéri...