Ha szerinted problémás szokásokkal bír a kiszemelted, semmiképp se vágj bele azzal az elszánással, hogy majd te leszoktatod, megváltoztatod! Az ember csak maga képes változtatni magán, és csak akkor, ha ő is vágyik változásra...

Nem jó egy kapcsolatot már az elején kompromisszummal kezdeni: jó fej, de sokat iszik, ari, csak túl sokan gondolják még így, és ezt ő ki is használja... Az alkoholfüggés, meg a krónikus skalpvadászás - mint oly sok "szépséghiba", valójában személyiségbeli defektus. És mert az, nem is lehet leradírozni a viselőjéről, csak akkor, ha maga a karaktervonás is eltűnik alóla. Tehát ha az alkoholos megtanulja, hogy a problémamegoldásnak nem egyetlen formája az ivás, a skalpoló meg rájön, hogy akkor is jó pasi/nő ő, ha ezt nem bizonyíttatja be minden másnap mással. Dehát van olyan, hogy ez embert megérinti valami egy rossz szokásokkal élő valakiből... Ilyenkor kell észnél lenni!

A személyiség helyrerázása a legkeményebb feladat, a legtöbben nem is képesek rá egyedül, erre találták ki a pszichológust például, meg az egyéb tanult segítőket. De tegyük fel mégis bevállalnád, hogy a szeretőd félig a páciensed is! Akkor is ott az alap gond: ha ő nem vágyik változni, nem is fog. Hiába akarna egyébként téged, és te őt, sőt, hiába ígér fűt-fát, és mondja, ő is akar változni. Az akarat ugyanis nem elég, mert az csak a tudatos szinten működik: tudja, hogy túl sokat iszik, azt is tudja, hogy ezáltal elveszít téged, ezért le akar szokni. De hiába akar ő, ha nincs a pia helyett másik eszköze arra, amire eddig az italt használta. Akkor csak akarni fogja a leszokást, de nem fog vágyni rá.

Márpedig a vágy erős, de az akart gyenge.

Ugyanakkor a szerelem csodás valami: hatására megpróbálunk jobbakká válni. Erős vágyat érzünk rá, hogy a szeretett személy a jobbik énünket ismerje meg, és ha jól működik a szerelem, akkor arra is képesek vagyunk, hogy e mentén a jobbik énünk mentén fejlődjön tovább a személyiségünk, és ezáltal valóban jobbak is legyünk - persze csak a saját kereteinken belül.

Na akkor most mi van? Ha van szerelem, jöhet az alkesz is, meg a skalpvadász is, mert leszokik? Hát nem!

A megrögzött szokásoknál semmi nem köt jobban gúzsba. És ha a kapcsolat első hónapjaiban bírjuk is a jobbik arcunk mutatását, hosszútávon akkor marad csak jobb az arcunk, ha belül valóban hozzá változunk. Ez pedig sem külső nyomásra, sem jól felfogott érdekünkre alapozott akarásra nem megy, csak külső segítséggel (ami persze lehetsz te is), de belső elszántsággal. Ha tapasztalsz valódi, mélyről jövő elszánást, vágj bele, de ha csak az "akarom, de nem megy"-et hallgatod hónapok óta, menekülj!