Internetes karrierem elején idegenkedtem attól, hogy az ideális jelöltet kategóriákba passzírozzam: minimum és maximum magasság, kor tól-ig, dohányos/nem dohányos. Durcás lettem: honnan az ördögből kellene nekem tudnom, hogy milyen legyen? Hát legyen jó! Jó pasi! Nnna. Az első paramétert már ki is találtam: legyen férfi a neme. Az jó lesz. Hirtelen jött bizonyosságomnak aztán annyira megörültem, hogy regisztrálásom után három héttel fogtam magam, és a legapróbb részletességig kidolgoztam áhított leendőm külső-belső jegyeit.

Magassága: 190-230 cm. Sose lehet tudni, még a végén kihagyok egy kosaras centert, ha kishitűen szűkre szabom a felső határt.

Szeme színe: barna. Naná. Mindig is imádtam, ha a tükörből megszokott kékes-zöld helyett szép, melegbarna szempárba fúrhattam a tekintetemet.

Haja színe: barna. Kislánykoromban kizárólag barna hajú királyfikat rajzoltam. A fene se tudja, már úgy megszoktam.

Kora: hát az legyen neki, mert a lelki életre is szükségem van, ahhoz meg egy kamasz még túl ügybuzgó. Mondjuk 25 és 35 között. Azok szép kerek számok.

Testalkata: micsoda kérdés? Hát sportos. Naná. Persze azért túlzásba ne vigye. Szóval csak olyan huncutul vibráló formás bicepszeket szeretnék, max. 50-eseket (darabonként, centiben), meg szoborszerűen domborodó mellkast is szeretnék. Ennél a résznél egészen meglódult a fantáziám, de az ismerkedős portál alkotói szűkre szabták a határokat: vékony/átlagos/sportos/mackós. Maradtam a C-nél.