Via neve ismerősen csenghet a társkereső portálok tagjainak, könyve e témát öleli fel.

Via neve ismerősen csenghet a társkereső portálok tagjainak, könyve e témát öleli fel.

Via neve ismerősen csenghet az internetes társkereső portálok regisztrált tagjainak, hiszen könyve ezen ismerkedési mód témavilágát öleli fel. Ugyan nem ő az egyedüli, aki a világhálón talált párra, viszont gondolatait itt Magyarországon ő vetette először papírra.

- Hogyan jutottál arra a döntésre, hogy regisztrálj egy internetes társkereső oldalon?

- Nem voltam internet guru, ráadásul szkeptikusan álltam az internetes társkereséshez - úgy gondoltam, a weben csak az ismerkedik, aki a való világban nem bír. Én tudok - gondoltam - nekem minek a web? De amikor egy ex-modell kolléganőm bemutatta nekem az új pasiját, aki kívül-belül tökéletesnek látszott, megrendült a kételyem és kíváncsi lettem, kik, miért, hogyan ismerkednek a hálón? Akkor már egy éve nem volt komoly kapcsolatom, úgy éreztem, itt az ideje, és - bár továbbra sem zárkóztam el attól, hogy kávézóban, munkahelyen vagy akár a buszon találjam meg a társam - nyitottam egy pasivadászati frontot a weben is.

- Nagyanyáink korában teljesen más úton-módon leltek párra az emberek. Vajon ennek csak az az oka, hogy nem volt internet? Mi változott azóta?

- Nem egészen értek egyet azzal, hogy a korábbi korok teljesen mások voltak társkeresési szempontból. A fórum persze változott, de ez csak formai kérdés, a lényeg, miszerint kerítők segédkeznek az összeillő emberek egymásra találásában, ősrégi. Szerintem az internetes társkeresők modernkori kerítők: ma már nem Vörös Rébék főzi Pörge Dani bocskorát, mint az Arany-balladában, hanem egy technológiai vívmány tárja eléd a neked való bárkit. De a cél ugyanaz: szerelembe esni azzal, akit neked teremtett az isten.

- Milyen előnyei, illetve hátrányai vannak annak, ha valaki ezt a módját választja a nagy Ő megtalálásának?

- Az internetes társkereső egy páratlan eszköz, de tudni kell bánni vele. Ha megtanulod, hogyan használd a célod eléréséhez, csak nyerhetsz vele, de ha engeded, hogy beszippantson, csalódni fogsz.

Előnye, hogy ledönti a földrajzi határokat, ami nagy lehetőség: Márquez Száz év magányából Ursulától tudjuk, hogy az emberek - akár a hangyák - ugyanazokat az utakat járják be napra nap, és ez redukálja azoknak a számát, akikkel ha mégoly felszínesen is, de kapcsolatba kerülnek. Laknak valahol, onnan reggel elindulnak iskolába, munkahelyre, és végighaladnak egy bizonyos közlekedési útvonalon. Talán járnak szórakozni is, de jellemzően egy településen belül. Természetesen lehet így is találkozni - nekem is, másoknak is sikerült már -, de mi van, ha esetleg kívülállónak érzed magad a saját közegedben, és a neked való testi-lelki-szellemi mixet, a te "nagy Ő"-det kétszáz kilométerrel odébb termelte ki a természet? Én - budapesti létemre - mindig is egy aranyszívű "borsodi macsót" kerestem, de ezt csak akkor tudtam meg, amikor megismertem a férjemet. Előnye még az internetes társkeresőnek hogy olyan sok embert hoz megszólítható távolságba, mint egyetlen más társkeresési terep sem, és az, hogy tematizált zóna: elvileg mindenki azért van jelen rajta, hogy megtalálja a másik felét. Hátránya viszont - és itt jön a helyes eszközhasználat -, hogy ha a naivságig jóhiszemű vagy, könnyebben csapnak be online, mint offline. Hiszen a háló takarásában mindenki azt állít magáról, amit nem szégyell. Mondhatja, hogy férfi, miközben nő, vagy hogy magas, miközben egyötven. Ezért ajánlom a Webszerelem könyvben is a mielőbbi találkozást. Ha szimpatikus az adatlap, lássuk, milyen élőben! Az esetleges hazugságok leleplezésén túl azért is hasznos ez, mert a hosszas - esetleg fotócsere nélküli - levelezés lelki elköteleződéshez vezet, miközben ha nem levelezőpartnert keresel, akkor kár beleszeretned írott szavakba. Egy valódi kapcsolat nem épülhet virtuális kommunikációra, tudnod kell, milyen a másik illata, hangszíne, milyenek a gesztusai, hiszen ezekkel fogsz majd együtt járni, ha mindketten úgy döntötök. Így a mielőbbi találka rögtön kivéd több hátrányt is: a félrevezetés lehetőségét és a belehabarodást egy elképzelt személybe. Persze mobilszámot, lakcímet megadni a webes ismeretség elején ugyanúgy nem ajánlott, ahogy egy szórakozóhelyen sem: van e-mail, és ha netán zaklató hajlamú az új ismeretség, az "Ez spam" gombbal könnyű lerázni. A társtaláláshoz emberismeret kell. Ha nem megy online, nem biztos, hogy az internet a hibás.

- Tudatosan készültél arra, hogy a párkeresési élményeid megosztod az olvasókkal?

- Én egyszerűen csak a szerelmet kerestem - az online és az offline világban egyaránt, mert éppen olyan életszakaszban voltam. Aztán úgy alakult, hogy az interneten találtam meg a Társam. Hogy később megszületett a Webszerelem könyv, annak egyik oka éppen ő, a férjem, aki azt kérdezte egy napon, "miért nem írod meg a történetünket?". A másik ok az emberek csodálkozó arca, mellyel minden alkalommal szembesültem, amikor elmeséltem, hogyan ismerkedtem meg a párommal. Mi ugyanis elég nyíltan kezeljük ezt a kérdést, ha egy új társaságban rákérdeznek, mi elmondjuk. És ilyenkor nem csak a tényen szoktak meglepődni, hanem azon is, hogy felvállaljuk: az interneten keresgélve találtunk egymásra. Tehát úgy érzem, van egyfajta indokolatlan szemérem az internetes társkeresés témáját illetően - ezt szeretném feloldani. A regényem megszületésének harmadik oka, hogy bár ez egy nagyon is XXI. századi jelenség, a Webszerelem előtt nem volt egyetlen irodalmi feldolgozása sem a könyvpiacon - egyértelműnek látszott pótolni ezt a hiányt.

- Voltak tanítómestereid, akiktől ellestél írói fogásokat?

- Kommunikáció szakon diplomáztam, az egyetem mellett folyamatosan dolgoztam a médiában: tv-s szerkesztő-riporterként, rádiós műsorvezető-szerkesztőként, magazinok újságírójaként. Jelenleg alapító-főszerkesztője vagyok egy divatportálnak - ebben lépett frigyre a modell múltam és a kommunikációs gyakorlatom. Minden iskolai szinten ötös voltam nyelvtanból, és éveken át tanítottam angolt. A nyelv a játékszerem. De persze írni csak olvasás után lehet, én pedig sosem megyek nyaralni könyv nélkül. Anyukám példáján felnőve gyerekkorom óta természetes számomra, hogy mások írása élni segít: szórakoztat és tükröt mutat. Mindenfajta irodalmi szövegben a valóság keresetlen, precíz kifejezését keresem és szeretem. Ezért kaptam kölcsön általános iskolai magyartanáromtól és szerettem meg Jevgenyij Zamjatyintől a MI-t, miután az Orwell 1984-e nyomán bennem felvetődött kérdésekkel bombáztam őt. Ezért olvasom el a gimnázium óta újra meg újra Szerb Antal Utas és holdvilágját, vagy Cocteau Vásott kölykökjét. Ezért kedvencem Márqueztől a Száz év magány, a Szerelemről és más démonokról, az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája és a Szerelem a kolera idején. És ezért olvastam szívesen Rácz Zsuzsa Terézanyuját is, főleg, mert évekkel korábban faltam a drogosokról szóló Kábítószeretet című riportkönyvét. Ezért szavaltam Adyt, József Attilát, Arany-balladát, Weöres Sándort, Ratkót, Pilinszkyt és Villont, amikor még arra edzettek, hogy színész leszek.

- A webes társkeresői pályafutásod véget ért, hiszen megtaláltad a párod. Milyen tanácsokat tudsz adni azoknak, akik a Te sikereden felbuzdulva csak most készülnek regisztrálni társkereső oldalon?

- Senki ne ringassa magát abba az illúzióba, hogy az internetes társkereső csodafegyver. Ha a weben kívül nem ment, a weben sem fog. De ha őszinte válaszokat ad magának azokra a kérdésekre, hogy kit keres, ki keresheti őt és tényleg szeretné-e egyáltalán, ha egymásra találnának, akkor a regisztrálással olyan terepre kerül, melyen rövid út vezet a boldogsághoz. Próbálja elkerülni azokat a hibákat, melyekből a Webszerelem könyv főhősnője saját kárán tanult. Legyen őszinte az adatlapján és a találkozókon, de azért maradjon egészséges mértékben gyanakvó, és a világért se keseredjen el az első balul sikerült vakrandi után! A vadászat a kitartók sportja. A szerelemvadászat is...

• Médiamegjelenések
• Hirek