Hogyan kell pasit halászni , ha a világháló szabja meg a határainkat?
{ADSENSE-LUDAK-468x15-LINK} .
Hogyan kell pasit halászni , ha a világháló szabja meg a határainkat?
by Webszerelem{ADSENSE-LUDAK-728x90}
Vajon hogyan kell pasit halászni a zavaros tengerben, ha a szák végén a világháló szabja meg a határainkat? Aki nem szeret tanácsokat kérni, kitapasztalja magától, de ha tanulni akar egy sokat látott webrandistól, nem árt fellapozni némi "szakirodalmat".A webszerelem fedőnéven író Viától például ilyen.
RTL Online - László Mónika
Cikinek érzed, hogy neten keresed a nagy Őt, ahelyett, hogy kivárnád, amíg összeakad a vállatok az utcán? Van egy jó hírünk! Interneten társ után kutatni teljesen természetessé vált, ha onnan rendelsz könyvet, foglalod le a mozijegyedet, miért ne segíthetne társat keresni?
Még egy jó hírünk van. A netes társkeresőkön sokkal több a jó parti, az intelligens és ambiciózus férfi, mint gondolnád. Nekik van a legkevesebb idejük és lehetőségük arra, hogy megtalálják az ideális nőt a szórakozóhely-utca-munkahely szentháromságában, a world wide web pedig sokat spórol nekik: időben, energiában, rossz választások lelepleződési időtartamában... Legalábbis Via történetéből ez derül ki.
És még valami. Ha már egyszer regisztráltál és nyitott vagy a vakrandikra, arra is készülj fel, hogy fordítva zajlik az egymásra találás, mintha „hagyományosan” lelnél párra: előbb kutatod fel a számodra fontos tulajdonságokat egy férfiban, minthogy személyes vonzalmat éreznél iránta. (Félig) tudatos válogatás, majd gyors pofára esés utáni felpattanás, míg fel nem bukkan az az egy.
Közhely, de épp emiatt buktatókat is rejt a vakrandi, mert olyanokkal is összefuthatsz, akiknek az eszébe bele tudnál szeretni, de a teste nem vonz. Via szavaival élve „bár divatos hanyagul kijelenteni, hogy nekem a külső nem számít, a természettel nehéz vitatkozni.” Ez egyébként a könyv legeredetibb mondata, és nem mellesleg lerántja a leplet az egyik legnagyobb hazugságról, amit érthetetlen okokból szeretünk harsogni. Valakinek vagy bódít az illata és csókra hív a szája, vagy nem. Ritkán akadnak árnyalatok…
Talán épp ez az oka annak, hogy míg Via több vonzó és intelligens férfival is találkozott, nem sok időt hagyott a bizonyításra. Az elvetett lehetőségek alatt viszont rájött arra, hogyan érdemes flörtölni a neten, kivel találkozzon és mikor, valamint hogy kinek küldje el azt a bizonyos „nem te vagy az…” kezdetű üzenetet. A netrandizás szabályait lefektető írónő a nőtársadalomnak is tükröt tart saját viselkedésével: bár már a személyes találkozók alatt rádöbbent, hogy nem fognak együtt építeni családi házat a kertvárosban, sohasem mondta meg azonnal, szemtől szemben a döntését, megvárta a reménykedő telefonokat.
Őszintének lenni nehéz ilyen helyzetekben, de az arctalanság olykor az igazmondás képességét is felerősíti. Ha pedig nem, megtanulunk olvasni a finom jelekből, amik azt üzenik a kínos hangulatú randi közben: jónak ígérkeztél virtuálisan, de valamiért mégsem jössz be élőben. És nem is kell sokat szenvedni, hiszen még el sem kezdődött az, amiben ugyan reménykedtünk, de túl gyorsan lezajlott ahhoz, hogy igazán fájjon.
Az ismerkedési szokásokat mindenki magának alakítja ki a weben, a kínálat szűkítése mellett (magasság 190 centi fölött, kor 25-35 év, érdeklődési kör lehetőleg az enyém) azonban nem árt hallgatni az ösztönökre is. És nem kell mindenkinek megadni a telefonszámunkat, de a hazakíséréssel is óvatosan bánjunk. Sosem lehet tudni, kivel hoz össze a sors…
De mielőtt bárkinek azt sugallnánk, hogy a pasifogó hálóba célirányosan csak a megrögzött zaklatók úsznak bele, el kell árulnunk: igenis születnek szenvedélyes szerelmek a neten, csak nem szabad mindjárt az elején feladni a keresést. Aki pedig nem kedvünkre való, egyszerűen dobjuk vissza a tengerbe, úszkálnak ott még neki is halacskák.
