Webszerelem > Úgy 30 után.....

Úgy 30 után.....

{ADSENSE-LUDAK-468x15-LINK} .

Úgy 30 után.....

by Webszerelem
{ADSENSE-LUDAK-728x90}

Nos, nem is tudom, hol kezdjem el. Velem egy kicsit máshogy történt minden. Ey napon az utcán sétálva egy fotó erejéig megismertem egy török pasit. Ennyi volt, az élet ment tovább. De, nem hagyott furdalni a kíváncsiság. Találtam a neten blogot, meg is lepődtem mennyi nő van akinek török a kedvese, itt ismertem meg többek között Vicust, aki azt mondta: Akarsz egy msn címet? Adok neked többet is, török címek.

Nah választék az volt, de én csak egyet vettem fel. Nem gondoltam semmire, max arra gyakorlom az angolom. :) Nem ez történt. A beszélgetések sűrűsödtek, már napi 3-4-5- órát is beszélgettünk. És egyszer csak azt vettem észre szeretem!! Igen!! És ő is!

Innentől felgyorsultak az események, meghívott magához Isztambulba. Itt persze mindenki le akart beszélni erről, a sok hülye sztereotípía: eladnak, eltűnsz, csak szexet akar, stb. Pont emiatt mentem el, mert mindig is vonzott az ami elérhetetlen. Életemben előszőr űltam repülőn. De azt is ügyesen megszerveztem, a neten talltam lányokat, akikkel együtt utaztam, konkrétan 2 lányt. Így hamar elment az a cirka 2 óra.

Isztambul maga volt a csoda, és kedvesem ahogy ígérte ott várt, és velem volt, és soha életemben nem voltam olyan boldog, mint ott abban az 5 napban. Pedig már elmúltam 30 éves.... Nem hittem, hogy ez megadatik nekem valaha. De ott éreztem előszőr otthon vagyok, nem is akartam visszajönni, a könnyeim hullottak. Az utolsó nap az eső is szakadt, Isztambul sírt....:) Azóta sok minden történt, együtt vagyunk, a felesége leszek. És jó lenne ha a köztudatban nem az lenne ezekről a pasikról ami...
folyt köv......

Nos, ma folytatom. Röviden , mert igazából nem nagyon megy most az írás. Szóval azt azért tudni kell, hogy a távolság a hiány nagyon nehéz, és ehhez nagyon erős szerelem kell, hogy le tudjuk kűzdeni. Nekem, neki sem könnyű, mert ugye ne repkedhet az ember naponta Isztambulba, de még havonta sem.

Amit elfelejtettem leírni, én is csodálkozom magamon, ugyanis soha nem hittem a netes ismerkedésben, nem hittem benne, ezért így sosem próbálkoztam. Csak most.... akkor.... és talán, sikerűl igazán. Az ami a legnehezebb lesz, az még hátra van. Sajnos a családom nem fogadja el. Anyám kategorikusan kijelentette, hogy kitagad, ha elmegyek. De kérdem én? 30 után nincs jogom a boldogsághoz??????? Miért??? Ki szab határt egyáltalán? Nem vagyok öreg, de ha az lennék akkor sincs korhoz kötve a szerelem. Ezt így gondolom.

Perxe, itt a lakás, és van egy gyerekem is. Aki nem kicsi már, de őt nem szakíthatom ki a környezetéből, nem azt mondom, hogy nem viszem magammal , ha örökreott maradok , de első kőrben bíztosan nem. Vagyis.... Ma az anyám kijelentette, Ő nem vigyáz rá,..... Nem is tudom, hogy élhetnek ilyen gonosz emberek? Vagy bennem van a hiba? Csak mert szeretek? Csak mert én is egy kicsit boldog szeretnék még lenni???? Vele.... Ez a bűnőm............ Nem, nem hinném.....

Eltelt pár hét.... Az én "drágám" sajna folytatja a netlogon az ismerkedést.. Felteszem magamnak a kérdés? Miért? És arra kell rájönnöm, Ő bizony netfüggő... Legyek féltékeny,? Minek? Vagy mégis? Hmm.. Nah majd írok.... folyt köv...............

{ADSENSE-LUDAK-160x600}

Új tartalom